1

a harmadik tipusú gyermek. nem hasonlít az előző kettőre, sem természetben, sem szokásaiban. vagyis... néha mindkettőjükre, néha egyikükre sem. vagy három kilóval többet nyom mint a nagyok ugyanilyenkor, bár azt hiszem háromszor annyit is eszik... anyatejet már csak reggelenete. egyáltalán nem válogatós, kavics, virágföld, csigaház is jöhet, bármit megeszik, ami befér a szájába. 

a legrosszabb alvó mind közül: éjjel még mindig ébred legalább egyszer, és sokszor fél6-kor van nála reggel - mondjuk nálam is, de jobb szeretek egy félórát egyedül lenni ébredéskor. :D mindenesetre tökéletes bizonyítéka annak, hogy igen, lehetséges úgy élni, hogy több mint egy éve nem volt egy 8 órás alvásom (de még 6 sem). a nagyok nem kísérleteztek ilyesmivel, most megkaptam a jussom. igaz nem kell riszálni meg semmi ilyesmi, csak inni adok meg cumi vissza, nadeazé... remélem hamarosan leszokik erről is. :)

segítséggel tipeg már, az akaratát kifejezi, néhány szót és kifejezést érthetően mond: anyagyeje, mijángyeje, amm (ezt ennivalóra mondja, vagy így közli hogy éhes), teját, kájé (kávé), mama, hápi, csüccs, kaka. ő az egyetlen gyermek, aki az apa szót még nem mondja ki egyéves korára (a nagyok az apát már jóval korábban, anyát pedig később). 

eszméletlenül huncut, sokszor leveszi a zokniját vagy kiszökik a bejárati ajtón, olyankor rászólok, hogy te meg mit műveltél már megint, és irtó cukin mosolyog rám, ha szökésben van, akkor vigyorogva még gyorsabban szedi a lábait. :D táncos lábú, amint zenét hall, nemcsak hogy rugózik, riszálja a csípőjét is... nem véletlen, ugyanis a tánc világnapján született, na meg hát pocakban még ugyan, de volt velem kubai koncerten is. 

Milánnal valami különös kapocs van köztük, és bár Szofit meglátva is fülig ér a szája, Milánnal valahogy úgy közelítenek egymáshoz, hogy érezni hogy köztük mégiscsak van valami plusz. 

és egyébként hogy kire hasonlít? sokan mondják hogy rám, ami a hurkás combjait illeti, van benne igazság, az biztos, de szerintem apukám... én legalábbis az ő tekintetét látom Koniban. 

hát ilyen a mi kis egyévesünk <3 :)

Ajándékpéntek

A. nem dolgozott pénteken, ez a nap még 1-2 évvel (de talán pár hónappal) ezelőtt így nézett volna ki:

Ébredés az első ébredő gyermekkel együtt, de ha mégsem kel senki korán, akkor 6-kor. Olvasgatás ha egyedüli ébrenlévő vagyok, mesélés ha többen, reggeli készítése, mosás bekészîtése, ovis(ok) útnak indítása, megkérve A-t, hogy hazafelé álljon már meg a lángososnál reggeliért. Második kör kávéval reggeli, majd romeltakarítás és egyéb háziasszonyi teendők ellátása, ebéd, A. elugrasztása az ovis körre, szieszta. Fél4-re Szofi zsúrra hivatalos, A. elvisz, elvégre bő 2 km, 6-ra értünk jön, gyerekvacsi, tánc, alvás.

Ehhez képest ez tegnap a következőképp zajlott: 

Ébredés 6-körül, Koni ébresztésére. Elhatározás, hogy ebből milyen jó kis reggeli futás lehet ha most gyorsan csinálok egy kávét és eszem egy tál müzlit még időben, indulás előtt fél óráig legalább fél liter vizet is magamban tudva. Nagyok ébredése, ruháik kikészítése,  mosás indítása, majd indulás az oviba: ovis bringával, én mellette lassan kocogva (1km), ovitól saját tempóra váltva birtokba venni a tavakat. 5km futás után séta (sok volt benne a dimb-domb, ezt még szokni kell!), hazafelé lángos vásárlás, itthon a teraszon frappéval annak elfogyasztása. Na ekkor éreztem úgy, a családom itthon lévő tagjait és bimbókat hozó leandereket szemlélve, hogy ennél tökéletesebb reggelt nehéz lenne elképzelni (ok, a tenger...), na de félre az álmodozással, irány zuhanyozni! Később tenni és intéznivalók után séta az oviba, vissza tempósan haladva (2km), majd rövid szieszta után irány a zsúr Szofival, természetesen gyalog (2km). Haza már A.-val és autóval, Konifürdetés és altatás után Milánnal sietés a táncra (kivancsi volt milyen, tetszett neki!/oda vissza 2km séta), ott már azért éreztem hogy a teljes erőbedobás ezúttal mást jelent, este zuhany, ájulás. 

És mennyivel jobban érzem magam így?! Hejehuja! :-D

most akkor már nyár?

nincs nekem bajom azzal, hogy gyakorlatilag kettő évszakunk maradt, és hogy napok óta kis spagetti pántos trikóban meg szoknyában lehet frappézni a teraszon, na meg a holnapra ígért 30 fokot sem utasítom vissza semmiképp, de az azért mégiscsak komoly, hogy ez a kép egy kevesebb mint 1 hónappal ezelőtti futásom alkalmával készült!

enyhe képzavar?

Szofi: Anya, miért raktál ilyen kevés cukrot a teámba?

én: azért, hogy ne legyen olyan nagy feneked, mint nekem.

Sz: de én szeretnék olyan feneket!

én: ??? miért? 

Sz: nekem tetszik, szerintem azért táncolsz ilyen jól. én is úgy akarok táncolni, ahogy te.

:D

a motorozás és én

amikor szombat délután motorra pattantunk a zurammal, úgy egészen Tarjánig (40-50 km) az járt a fejemben, hogy na erről tuti írok majd egy hosszadalmas blogbejegyzést. 

míg erőteljesen szorítottam a zabszemet, olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint pl na tavaly az öcsém, idén a férjem tört az életemre azzal, hogy maga mögé ültetett, na meg hogy ki hitte volna, hogy mennyire fontos, hogy ne egy akármilyen, hanem egy JÓ bukósisak legyen az utas fején (is), mert a zörgő plexis, rázós úton és szél által szinte kalapként funkcionáló sisak igencsak ront az élvezeti értéken, a biztonságról nem is beszélve, ha már úgyis veszettül be voltam tojva, ugye. egyenesben még hagyján, de amikor bedöntöttünk a kanyarokban akkor azért fogtam rendesen az embert, néha becsuktam a szemem is, de be kellett látnom, hogy ha nem látok, még rosszabb. aztán Tarjánnál valahogy elmúlt minden ilyesmi érzés, és elkezdtem élvezni a dolgot, sőt az emberem combjára feszülő bőrnadrágja is feltűnt az első óra után, amit már rég éreztem így, ebben a formában. ;)

nyilván sokat nyomott a latban az is, hogy A. már kb akkor is motorozott, amikor én a csattogós falepkét tologattam a házunk udvarán, és már tíz évvel ezelőtt, amikor megismertük egymást, egy meglehetősen nagy motort terelgetett (750 ccm), tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy van gyakorlata, ráadásul nem is az a száguldozós fajta. halovány emlékeim nekem is voltak még a régi motorozós időszakból, de érthető okokból az elmúlt pár évben mellőztem a kikapcsolódásnak eme formáját, és bizony, el lehet szokni tőle. aztán amikor Tatán találkoztunk a többiekkel (egy 5 motorosból és asszonyaikból álló csapattal), jót fagyizva a tóparton a tetőfokára hágott a lelkesedés, és becsszó a hazautat kifejezetten élveztem! úgy szálltunk le a motorról hogy csak azt mondtam magamban: még, még, méééég! bár nem tudom, hogy mikor lesz rá lehetőség (mert azért 3 gyerkőcöt lepasszolni pár órára nem egyszerű móka :D), valamint a hátsóm is úgy beállt a megtett százegynéhány kilométer után, hogy most először elsunnyogtam a futást is hétvégén, de tény, hogy újra felvetődött bennem a réges régi gondolat: motorral kell menni Szicíliába! (A-nak csak az a kifogása, hogy nem nagyon tud olyan motorról, aminek 3fős oldalkocsija lenne... igaz!). :D

Hogymii? :-D

Szofi: aanyaaa, készvagyoka kakilássaaaaal!
Én: jól van, töröld ki a feneked.
Szofi: ééén most nem törlöm ki, töröld ki te!
Én: én biztos nem, most nem tudok odamenni.
Szofi: na méér, mi van, eltörött a lábad?

:-D szép hétfőt! :-)

Várd a májust!

nézzük időrendben:

- anyák napja

- ML-ék hazajönnek (de csak egy kicsit... :) )

- Szofi névnap

- csajos kirucc Milánóba

- csajos futóverseny (családi program)

- Milán névnap

- házassági évforduló

- Sierra Maestra koncert (kubai, tánctanárnénivel - aki ezért a szóért megölne :D)

- gyereknap

- Milán szülinap

- babalátogatás (talán még májusban, bár még meg sem született a kis jövevény :D) 

egyébként pedig tavasznyár, barátok, frappé, bográcsozás, szalonnasütés, futós tervek, és dobogókői túra a futóbolondokkal. :)