Boldogság?

Cherifa messze a távolba mered, nagy levegőt vesz. 

- Szerelemből szeretni, az boldogság. A szív oly vadul ver, hogy azt hinné az ember, mindjárt szétpattan, ha pillantást vetnek a szádra, ha tenyered finom verejtéknyomot hagy a térdhajlatban. Boldogság a szeretett ember nyála, amikor édesen és láthatatlanul csúszik le a torkodon. 

Abbahagyja, összehúzott szempilláin keresztül néz, vizsgál, mintha tudni szeretné, hogy figyelem és értem, amit mond.

- Boldogság a nyak, amikor megszabadul a görcsöktől és a fáradtságtól, amikor végtelen hosszúra nyúlik, mert a szeretett férfi nyelve siklik végig rajta. Boldogság a fülcimpa, amely úgy lüktet, mint az ágyék. - Egyre gyorsabban veszi a levegőt. - Boldogság a hát, ami megremeg. A combok, amelyek készségesen nyílnak szét, a bugyi, amely úgy hullik le, akár a falevél. Az ujjak, amelyek a szőrzet sűrű bozótjába hatolnak. 

Elnémul. Összeszorítja a szempilláit. Hátrafeszíti fejét. Így áll egy ideig, majd szinte suttogva folytatja: 

- A boldogság nem más, mint attól félni, hogy megnyíljon az ember, a hihetetlen erő, ami hajt, hogy odaadd magad, miközben a világ egészében olyan, hogy legszívesebben elsírná magát az ember.

Tolvaly Ferenc - Boszporusz felett a híd