2014. május 29., csütörtök

Torkomon akadt...

a szó. :) 

Az a nagy helyzet, hogy egyébként tökjól megvagyunk, csak egy kicsit belebonyolódtam a saját életünkbe, meg nem volt indíttatás a blogolásra, és köszönöm az aggódó kommenteket és e-maileket, azt hiszem összekapom magam írás-ügyileg, és legalább valami helyzetjelentés-félét igyekszem írni, ha már naponta 20-30-an idetévedtek akkor is, ha egy betűt sem írok. 

Köszönöm-köszönöm, és elnézést azoktól a bloggerináktól (őő többen vagytok) akiket pl fb-ról töröltem az ismerőseim közül, raktam egy kis rendet, és úgy döntöttem hogy ismerős az, akivel személyesen ismerjük egymást ÉS kontakt is van, ÉS mondjuk tudjuk egymás telefonszámát ÉS használjuk is azt a megfelelő célokra. :)

6 megjegyzés:

  1. Miután ezt elolvastam, lélekszakadva-szívdobogva rongyoltam fel a "fészbúkomra csekkolni", hogy "ismersz-e még". Hála Istennek igen. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na nem kell pánikolni, asszem' amúgy te vagy az egyetlen kivétel. :)

      Törlés
  2. Én is úgy tettem, mint az előttem szóló :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te se pánikojjá', tudjuk egymás telefonszámát, és bár ritkán, de tartjuk a kapcsolatot. :P

      Törlés
  3. A kivétel erősíti a szabályt. :) És a kivétel most nagyon vigyorog. :) Azé' majd nyélbe ütünk egy "kivételtelenítést" is valamikor, remélem! :) ;) Ennyi év után már igazán illene.... :P :)

    VálaszTörlés
  4. Huh, ez aztán a meglepetès!! Annyiszor gondoltam, hogy îrok, csak nem akartam zargatni, nyomást gyakorolni.. nagyon-nagyon örülök ennek a bejegyzésnek!!!

    VálaszTörlés