2014. augusztus 5., kedd

Kézifékkel

Olyan hangulatingadozásom van egy jó ideje, mint kismama koromban, de tényleg. Már kezdek a saját agyamra menni, főleg hogy ez azzal jár együtt, hogy amikor épp lent, akkor úgy telnek a napjaim, mintha be lenne húzva a kézifékem. Most még a sütésben sem tudom kiélni magam, mert tönkrement a sütőm, szóval legfeljebb valami olyat, amit serpenyőben lehet (gofrin és palacsintán élünk, na meg bóti kenyéren :-o). Nyilván égi jelként is megélhetném, hogy nem kéne annyi szénhidrát, na de legalább fél siker, hogy nem az van bennem, hogy "na még ez is". A futás kapcsán hol erőre kapok, hol kedvem szegi az, hogy nem megy úgy, ahogy tavaly ilyenkor, szóval hullámzó ez is. Van amikor extra lelkes vagyok szinte mindenre, van amikor még a különösen jó dolgokra sem, mintha valami láthatatlan dolog szívná le az energiáimat időről időre, aztán amikor abbahagyja, akkor haladok tovább. Két pofont ide, de gyorsan. :/

1 megjegyzés:

  1. Csüccs le egy kávé mellé és keresd meg az okokat. Majd szüntesd meg! :-*

    VálaszTörlés