Van valami különös varázsa a vihar előtti csendnek. Nem is igazán a csendnek, hanem annak a húsz percnek, fél órának, ami az épp kitörő vihar előtt van. Amikor már elsötétül az égbolt, a távolból hallani az ég dörgését, még nem esik, de az erősödő szél hozza magával az eső illatát. Jó ilyenkor kimenni, felnézni az égre, és magunkba szippantani azt a valamit, ami több mint levegő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése