terápiás sütés?

Na igen, az bizony. Azt hiszem mindenkinek van valami olyan elfoglaltsága, amit terápiás céllal csinál, az Anyukámnál pl tuti a takarítás az: onnan tudom, hogy van valami baja, hogy ész nélkül súrolja a fürdőszobacsempét és/vagy a konyhát, pedig az elmúlt héten csinálta. Na, nálam a sütigyártás az a meditatív jellegű tevékenység, ami nemcsak kikapcsol és megnyugtat, de annyira szeretek dolgozni a (főleg kelt) tésztával, dagasztás közben taperolni, akár kóstolni, nézni elég ruganyos-e, kelés közben figyelni, ahogy púposodik, sütés közben figyelni, ahogy emelkedik, gömbölyödik és aranyszínűvé válik - valami csodálatos, nem beszélve arról a nem kevés dicséretről, amit kapok értük a családtól, na meg a kis kenyérsütős klubunkból a már ebben soktíz éve gyakorlott háziasszonyoktól. Összességében kenyeret és sütit sütni jó, mindig vegyül bele némi kreativitás: pl a sajtos bagett recept eredetileg vízzel való lekenést javasolt, de zsírral nekem jobban beválni látszik, az olasz kenyérhez nem kéne öreg tészta de én raktam bele, vagy egyszerűen a formázást csinálja az ember másképp, mint ami addig megszokott, mindig van 1-1 trükk, és két elvileg ugyanolyan kenyér sem lesz soha egyforma.

Büszke vagyok arra, hogy már több mint fél éve nem jártunk pékségben, mert bármi kell, megsütöm: kenyér, péksüti, hamburgerzsömle vagy akármi más, és arra is, hogy a 4 és 5 éves gyerkőceink már betéve tudják, miből is áll a majd' minden nap megsütött kenyér. Az egyikük morzsolja az élesztőt, a másikuk készíti a formát, hozzák az egyik, a másik vagy a harmadik fajta lisztet, és ők döntik el, kell-e rá szezám, keverik a tölteléket ha süteményt sütünk, szórják a meggyet (Milán közben eszi is), és amit azt hiszem tőlem tanultak volna, ha anno látják: kinyalni, lenyalni mindent, amin valami tetszetős, édes maradvány található. :)

Szóval valahogy ilyesmi volt a tegnapi terápiás jellegű sütés is, bár még soha nem voltam pszichológusnál, de valahogy ilyesminek képzelem: amíg a sajtoson dolgoztam, gondolkoztam, elmélkedtem, beleadtam minden vágyam és bánatom, dühöm és álmom, a meggyes már a gyerekek segítségével készült, és minden frissen illatozott, mire A. hazaért. együtt ültük körbe az asztalt, és átbeszéltünk minden fontos dolgot, és a mai nap már sokkal de sokkal derűsebben indult, mint ahogy arra tegnap még számítottam volna... így ma igazi örömsütés következhetett. :)