hófúvásfutás

ez jutott eszembe, amikor tegnap este nekiindultam, hogy fussak egy ötöst ebben az ítéletidőben: 9 óra múlt párperccel, a gyerekeknek jó éjt kívántam, az eső esett, volt vagy 15 fok se, a szél fújt. hosszú nadrág, hosszú póló, futócipő, zene... gondoltam egy ötös csak bő félóra, muszáj újra formába lendülni, hiszen a nyakamon a teliholdfutam, az meg 10 lesz, ugye. 

aztán elindultam az éjszakában, az eső esett bele az arcomba, alig láttam valamit, persze felrémlett az a márciusi hófúvásban megejtett futás, ami az ítéletidő ellenére (vagy talán pont azért?) hihetetlenül jólesett. a gps-em nem mért, és örömmel nyugtáztam, hogy ez most már nem zavar, kigondoltam előre az útvonalam, 6 km-re saccoltam, és csak mentem, mentem mentem, két kili után jobb láb pocsolyába, aztán nem sokkal később a másik is, nem mintha amúgy nem áztam volna már szarrá rég, de ez valahogy egy kicsit sem zavart. jólesett az is, hogy a múltkori reggelhatos kánikulafutásom siralmas 3 kilométerén már biztos túl vagyok és még milyen jól bírom, és az is, hogy egy futósrác szembe jött (kétszer is :D), tehát nemcsak én vagyok ennyire bolond, persze gyalogos egy sem volt sehol, és azon is elmélkedtem, hogy mennyire jó ilyenkor futni, egyedül, de most aztán teljesen, se kutya, se macska, se autós, se más, még a gólya is meghúzta magát a fészkében, még a feje búbja sem látszott ki. ez a nekem való futás, csak kalandoznak a gondolataim, szól a zene, és hihetetlenül jól érzem magam közben, hazaérve még beletettem egy rövid kanyart, mert épp a kedvenc számom szólt. mire beértem a kapun, ismét egy kedvenc nóta szólt, és remélem a szomszédok nem sasoltak, mert én bizony végigtáncoltam a teraszon azt a számot, ázás szempontból már úgyis mindegy alapon. aztán nyújtás, forró zuhi, forró kakaóval ágyba bújás, és annyira, de annyira jól éreztem magam mindettől, hogy csudi. UJRA TUDOK FUTNI! uuu de jó! :) (egyébként utólag megnéztem: 7 kili lett és 50 perc, ejjha! :D)