Lélekápoló szombat

Lazulós, ráérős, meglepetésgyanús szombatnak indult, persze A-nak reggel ismét dolgoznia kellett, de nagyon vártuk haza, szerencsére még a délelőtt folyamán hazaért. Életemben először sütöttem lángost, és hát mit mondjak, isteni finomra sikerült, bár nem verem kenterbe az ország egyik legjobbjának számító (és egyébként helyi) Ibolya büfét, jót tett a lelkemnek ez a sikerélmény is: látni a család arcán hogy milyen mohón majszolják az ahol-kell-ott-ropogós-ahol-kell-ott-foszlós, fokhagymás, tejfölös finomságot. :)

A. felszólított, hogy 11-re készüljek el, meglepetés vár rám. Persze azonnal faggatózni kezdtem, hogy mégis mi, meg hogy, és hová megyünk, és a gyerekeket is el kell-e készítenem, nem mondott semmit, csak azt hajtogatta, hogy ÉN készüljek. Oké, oké... próbáltam Anyutól is megérdeklődni, hogy tud-e arról esetleg, hogy ő vigyázna a gyerekekre délelőtt, de nem tudott róla, és el is ment csavarogni - na bumm, így már tényleg halvány lilám sem volt arról, hogy mi vár rám. 11:00-kor azonban megszólalt a csengő, és legnagyobb meglepetésemre B. barátnőm állt a kapuban és széles mosollyal fogadta a kétkedő és zavart közeledésem. Én csak annyit kérdeztem, hogy Teeeeeeee? Mire a válasz, igen én, gyere! :D Így történt, hogy el lettem rabolva kétórányi jegeskávézásra és sétálásra a közeli álomszép faluba, ami egyébként Barátnőnek is és nekem is szívünk csücske. Hejj de jó volt! És ahogy ezt leszervezték... nem mellesleg szülinapi köszöntés is zajlott, görög köcsöggel (hihi :D) és egy csodálatosan szép fülbevalóval is gazdagabb lettem, na de ez a meglepetés-élmény az, ami mindent vitt, ezúton is hálás köszönet érte!

Milán péntek este kapott egy nagyobb, igazi nagyfiús, kétkerekű bringát, mire hazaértem, már meg is tanult rajta tekerni - ez volt a következő HOPP a napra. Kérdeztem, hogy ennyi? Kétóra alatt meg is tanulta? Mire az apja kijavított: nem, egy perc alatt. Jajj, de nagyfiú már tényleg... na ez is egy olyan dolog egyébként, hogy  megfogalmazódott bennem, hogy ha már féléve, vagy akár tavaly megpróbálja, lehet hogy akkor is simán ment volna? Mindenesetre eszméletlenül büszke vagyok rá, de látszik rajta, hogy ő is saját magára. <3

Fincsi borsóleves és paradicsomos-bazsalikomos spagetti ebéd után a zurammal rövid csavargást ejtettünk meg a már-nem-is-haragszom-rá-annyira autóval, barátunk szülinapi ajándékáért kellett elugranunk, és nagyon jól éreztük magunkat kettecskén. (szívecske megint: <3 :D)

Mindezek után Öcsém beállított egy szívemcsücske Vespával, amit igencsak jutányos áron szerzett meg, próbáltam fűzni, hogy legyen má' jófej, igazán mondhatná nekem, hogy boldog szülinapot tesó, és hagyhatná itt nekem, hiszen nézze már meg, milyen nagyon jól áll nekem, Vespára születtem, ez nem kérdés! :D De nem, könyörtelenül elhajtott vele, miután kiélvezkedtem magam rajta. Oda se neki, így is jó élmény volt!

Rögtönzött szalonnasütést is összehoztunk még az estére, baráti család jött egy Koninál fél évvel idősebb, valamint egy Szofinál 3 évvel idősebb kissráccal, azt hiszem a csajok abszolút szerelembe estek, bár Szofi ismét megjegyezte azt, hogy ezt azért a Gergőnek ne mondjuk el, mert mégiscsak az ő felesége szeretne majd lenni, ha eljön az ideje. (kire ütött ez a gyerek? érthetetlen! :D) Jó hangulatú sütögetés volt, meg jó hangulatú szombat - ha már ilyen rövid (1 napos) hétvégék jutnak újabban, legalább legyen tartalmas. Ilyet még, még, még!