ma ilyen észosztós napom van, lássuk tehát a következőt. :)
felmosás közben, amikor is végigpásztázom a lakásban lévő, több, különböző forrásból (általában használtan beszerzett) bútorokat, amik helyenként sem színben, sem stílusban nem passzolnak egymáshoz, hogy ahogy nem a ruha teszi az embert, nem a bútor teszi a lakást sem. tulajdonképpen a lakás többszöri komplett bebútorozásának árát elköltöttük már csak utazásra, és bár néha van hiányérzetem (ahh, konyha, ugye, meg lassan az étkezőasztalt is ki fogjuk nőni), és bosszankodom amiatt, hogy mikor lesz a szekrényeknek ajtaja, és különben is, mikor lesz kint garázs, meg fedett terasz, mindig megnyugtat a tudat, hogy egyrészt mégis olyan kis családi fészek hangulata van a házikónknak, másrészt pedig szeretnek hozzánk jönni az emberek. van aki hetente többször beugrik egy kávéra, van aki ritkábban ugyan, de mindig olyan megjegyzésekkel, hogy "olyan jó itt nálatok", "itt olyan, mintha otthon lennék", "nálatok mindig nyár van", stb, olyan kis szívhez szóló. bár azt talán még senki nem mondta, hogy a lakásunk SZÉP, de a fenti kifejezések talán jobban is esnek ennél. lakber magazinba nem fogunk kerülni, az tuti, de Sevillába (Palermoba, Kubába, Nápolyba) talán eljutunk, és azt hiszem így mégis egyensúlyt mutat a mérleg nyelve.
Ez érdekes, mert nálunk is pont ugyanígy van :-))) A barátnőméknél minden passzol és makulátlan, már-már zavaró rend van, de senki nem szeret ott lenni; nálunk hiába pakolok folyton, szalad a lakás, a gyerekek széthordják a játékokat, itthon dolgozunk, tehát iroda is van a nappalinkban, és itt mégis olyan jó kis meleg fészek alakul ki, szeretnek jönni hozzánk...tök jó sztem, ne is foglalkozz a bútorokkal!!! :-)
VálaszTörlés