mert hogy alapelv, legalábbis nálam, hogy bár nem szeretném elbagatellizálni Szofi állapotát, minden napban meg kell találni a jót, és legfőképp arra koncentrálni, nem a rosszon agyalni. na hát a mai nap úgy kezdődött, hogy a kis Konibócánk felállt, fel bizony a két lábára, és úgy köszönt buenos dias-t (tátttátttá). :)
hát nem imádnivaló? ezzel a produkcióval egyébként a leglassabb hármuk közül: Milán 7 hósan, Szofi 7,5, Koni pedig a betöltött 8. hónapja után produkálta a hadműveletet. reménykedtem hogy karácsonyra meglep vele, de nem tette a kis fúria, hanem csak most, így egy akármilyen reggel. egyébként pedig annyira mosolygós és büszke a produkciójára, hihetetlen, látnátok hogy csillog a szeme... :D természetesen ahogy megláttam, először nagyon megörültem, félig sikítozva agyon dicsértem, majd elkezdtem keresni a telefonom, hogy megmutathassam a világnak ezt a kis csodabögyörőt. :)
és nem, persze hogy nem lóverseny, meg a majd' 10 kilóját jó hogy nem mozgatja olyan fürgén mint a nagyok az ilyenkor vagy kettővel kevesebbet, de akkor is mérföldkő, és akkor is vártam már, és most pedig akkor is nagyon örülök. :) (hahaha, most még sürgetném az időt ezért-azért, nem úgy tíz év múlva, amikor már azt sem tudom hová kapjak, úgy megnőnek hogy észre sem veszem).
♥
VálaszTörlés