akkor szép az élet, ha zajlik, szokták mondani. erre a hétvégére annyi volt a terv, péntek este végre tánc (eddig téli szünet volt), aztán szombat délelőtt A. kimegy a piacra, majd el egy félórás munkára, aztán délelőtt esetleg sétálni a gyerekekkel, amíg tűzöltó-takarítást (=kvagyorsan, ami látszik) végzek és végre megmosom a hajam.délre vártuk unokatesómékat ebédre, utána azt gondoltam korán fekszünk, nagyokat mesélünk, a vasárnap délelőtt lustán-lassan telik majd, és délre pedig ebédmeghívást kaptunk egy baráti családhoz, oda átsétálunk, délután-este pedig lógalábalóga.
na hát ehhez képest az történt, hogy tegnap este 6-kor csöngettek. nézek ki a fejemből bután, a kapu felé, és először nem jöttem rá, hogy ki az az ember és mit akar, csak amikor már egész közel értem... hát W, egy öt éve nem látott rokon, Németországból. W. 70 éves lesz az idén, úgy gondolta kirándulhatnékja van, így hát kocsiba ült a tőlünk kb 1000 km-re lévő lakhelyén, és itt szállt ki belőle a házunk előtt, gondolta ellesz itt egy pár napot. ahhoz képest, hogy évek óta még csak nem is beszélgettünk, elég furán érintett a dolog. :D A. azt mondja, hogy ő ilyen, nem kell meglepődni, régen is csinálták ezt. amikor legutóbb felénk jártak, akkor egyrészt a feleségével jött, másrészt ragaszkodtak hozzá hogy egy közeli kis panzióban szálljanak meg, de most hogy már helyünk is van, A. felajánlotta neki, hogy aludjon nálunk. hétfőig marad.
az hogy a tegnapi tánc tehát elmaradt, evidens, de persze 11 után kerültem ágyba, Koni többször ébredt. nem nagyon, de épp eléggé ahhoz hogy én is felkeljek és ne nagyon tudjak visszaaludni, mert agyaltam a hogyantovábbon, hogy ugye a mai takarítás, meg a vendégség, meg a holnapi vendégeskedés, és hétfőn korán kell indulni oviba-dolgozni-dokihozvissza, éskülönbenis... hát nem szoktam az ilyenre rástresszelni, de szerettem volna ha W. jól érzi magát, és nem érzi magát mellőzöttnek azért, mert van programunk. tekintve, hogy nem igazán beszélünk németül (sőt...), W. pedig kb ugyanilyen jól magyarul, kommunikációs problémáinkat főleg az ő gesztikulációja hivatott megoldani, meg anyukám barátja, aki mondjuk perfekt beszél németül, és történetesen elég sokat van itt ahhoz, hogy segíteni tudjon. na de jöttek unokatesóék ugye, és bár kaja volt elég bőven, szegény W. sok mindent nem tudott kezdeni velünk, így hát elkezdett olvasni. miután elmentek, egy jó nagyot sétáltunk, hazaérve pedig A-t egy újabb sétára invitálta, de szerintem elmentek sörözni. :D
holnapra az a terv, hogy mivel W. amúgy is szeretne elmenni a Széchenyi fürdőbe, bár egyedül tervezte, de roppant jól elbeszélgetett anyu barátjával, így hát valószínűleg holnap együtt mennek majd, anyu pedig W. kedvenc ungarische finomságát főzi majd ebédre: töltött paprikát. tehát a férfinép anyunál ebédel majd, mi pedig ellógunk a barátnőmékhez, ahol a gyerekek kimerüléséig maradunk majd, ami szerintem hamar lesz, ugyanis ma sem volt délutáni alvás.
W. mondott még olyat is, hogy szeretne minket meghívni étterembe vacsorázni, bár ezt nem tudom hogy mikorra gondolta, lehet hogy holnap este megyünk? vagy lehet hogy nem most hanem a következő hétfőig marad? mondtam hogy nem beszélünk jól németül... :D
:D
VálaszTörlésÖregfiú még nálatok is lazább, nem semmi!
(Én annyira nem csipázom az ilyet, egy telefon a minimum előtte.)
telefonált volna, de csak a régi vezetékes számunk volt meg neki, ami már évek óta nincs üzemben.
Törlésmost épp átvette a konyhában az uralmat, ő készít vacsorát. :D
Jaaaa, így már értem. :)))
VálaszTörlésMég főz is, hát egy főnyeremény!!! :D