ma megjártuk a pulmonológiát Szofival. fel lettem készítve, hogy miféle nőszemély ült majd az ajtó mögött, pedig nem is. legalábbis szerintem. az mondjuk mindenképp megjegyzendő, hogy ahhoz képest hogy 9:50-re volt időpontunk (és csak időpontra lehet menni), 11 is elmúlt mire sorra kerültünk.
volt egy kis kérdezz-felelek, meg elcsodálkozás, hogy a gyerekorvos miért azt írta fel amit, majd még nagyobb elcsodálkozás, amikor a látszólag teljesen jól lévő, makk egészséges kiscsajt meghallgatta, hogy miféle zene-bona van a tüdejében. simán rámondta hogy asztma, és hogy akkor inhalátor, meg berodual meg még nem tudom micsoda. először majd' leestem a székről, az volt az első gondolatom, hogy nem, ez kizárt, ő nem asztmás, majd a dokinő megnyugtatott, hogy ne aggódjak, lehet hogy ez egy ilyen egyetlen, tényleg egyszeri eset, vagy ha mégsem, akkor simán kinőheti, mert azért ez egyáltalán nem vészes, ésatöbbi. jövőhét csütörtökön kontroll, egyébként pedig hétfőtől már ovizhat (kíváncsi vagyok hogy mit szól ehhez a gyerekorvos, akihez holnap reggel megyünk vissza. jövő csütörtökön a pulmonológián allergia vizsgálat is lesz, bár az én elképzeléseim az asztmáról és az allergiáról azt hiszem kicsit mások mint a dokinőnek, de legalább a végére járunk fehérköpenyes szemszögből is, ártani tulképp nem árt a dolog, "csak" kellemetlen lesz.
a végén egyébkét még tényleg oda lyukadunk ki, hogy tengerpartra kell költöznünk. ma egyébként Szofi meg is jegyezte, majdhogynem sírva (!!!), hogy ő el akar menni Máltára, vagy Olaszországba, vagy Görögországba, mindegy hogy hová, és el akarja hozni az összes pörgős ruháját és szoknyáját, meg a fürdőruháját, meg a párnáját, meg a kis zsiráfot, meg a hátizsákját amibe majd mi mindent pakol, de overált nem fog hozni, és hogy úgy menjünk, hogy ne is jöjjünk haza többé. először azt gondoltam, hogy az a gond hogy dokis köröket futunk ovi helyett, de nem, kiderült hogy az a baja, szép hosszú körmondatokban fejtette ki nekem, hogy kint hideg van, és be kell öltözni, és nem mehet pörgős szoknyába ki a kertbe, utcára, meg tulajdonképpen sehová sem, és hogy amikor Máltán, vagy Görögországban, vagy Olaszországban vagyunk (Spanyolt ménem mondta???), akkor sohasem mondjuk neki, hogy ezt vagy azt nem lehet, mert hideg van. és hogy ezért akar ő oda menni. hátő... meg tudom érteni.
a minap linkelt blog kapcsán pedig arra jutottam, hogy a probléma holisztikus szempontból lehet az is, hogy be van szabályozva, vagy túlféltem, de egyiket sem gondolom így. nálunk ugyanis mindent lehet, kivéve azt, ami életveszélyes, soha nem szólok rá semmiért, hogy te még kicsi vagy, te ezt nem tudod. mindenben segíthet, amiben csak szeretne, pl ki/be pakol a mosó- és mosogatógépbe, önállóan el is tudja indítani azokat, de nem azért mert kell, hanem mert ő akarja. furcsamód az önálló öltözés-vetkőzés viszont néha akadozva megy. :) nálunk nincs az hogy jaj oda ne menj fel/bújj be/nyúlj hozzá mert ez vagy az lesz, szóval a probléma eme okozóját kihúzhatjuk. a másik amire gondolok, hogy hihetetlen nagy benne a megfelelni akarás, itthon is, az oviban is. nem azért, mert ezt várják el tőle, hanem egyszerűen ilyen: végtelen türelemmel és aprólékossággal csinál mindent, de olyannyira, hogy ha fejből mesél egy mesét vagy énekel egy dalt, és a legvégén nem sikerül elég pergősre az "R" hang, akkor képes újra kezdeni, hogy tökéletes legyen.
most akkor?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése