mármint bele, az ovikezdésbe.
ma reggel náthásan kelt mindkét ovis, nem nagyon, de enyhe orrhanggal, kisebbik párat tüsszentve. amikor kimondtam a bűvös mondatot: ajjaj, így megfáztatok? lehet nem kéne oviba menni.. Szofi közölte, hogy neki márpedig semmi baja, Milán pedig azt, hogy ő olyan nagyon beteg, hogy a torka is úgy fáj, hogy sírni akar, de már a könnye is elfogyott. aztán tettem egy megjegyzést, hogy nem is tudom mit fog csinálni a dadus néni a kakaójával és a vajas kaláccsal, mire a nagylegény közölte, hogy tulajdonképpen neki nem is fáj a torka, az csak múltkor volt. két jókedvű és makk egészséges lurkóért mentem ma 11-re, Milán pedig aggódva kérdezte, hogy mikor ebédelhetnek már végre ott?! ugye ismeritek azt a mondást, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út? hehe. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése