tegnap volt a napja, hogy Koni első névnapját jegyeztük, és a négyhónapos státuszvizsgálatot immár négyésfélhónapos korában megejtettük.
csak ámultak, amikor majd' 8 kilót mutatott a mérleg (7920 gramm volt pontosan), és bevallom őszintén, én is. azt hittem hogy csak 7 kg. de tényleg. azon már meg sem lepődtem, hogy 65 centit mért a Védőnő, és megértettem, miért kicsik a 62-es ruhák is. és azt is, hogy miért akar annyit enni, mint egy féléves. azt viszont nem, hogy hármuk közül Milán volt a "legkisebb" (7 hónaposan volt kb ekkora :D), mégis őt kövérezték le anno. :D na nem a Védőnők meg a Dokinő, náluk kedvencek vagyunk mindannyian, Koni is agyon lett dícsérve, és orvosilag meg lett erősítve a dolog, már hogy nyugodtan adhatok neki csirkecombot. hehe. :D
egyébként kaptam hozzátáplálós papírost is, gyönyörű táblázat, ott díszeleg rajta, hogy 4 hós kortól mehet a gluténmentes, 6 hóstól meg a glutént tartalmazó gabona is. hm. mintha ezt korábban a végtelenségig nyújtották volna... és akkor még én voltam a hülye, aki azon az alapon hogy félévesen már én is csócsáltam kenyérhéjat/kiflivéget, kenyérhéjat/kiflivéget adtam a gyerek kezébe. na hát most is fogok, sőt csirkecombot is, ha épp azt óhajt a kisasszony (márpedig óhajt, ez nem kérdés). egyébként még mindig rengeteg tejem van, rengeteget eszik is, sajnálatos módon éjjel 2-kor is (neki fél6kor már reggel van, nekem még az is éjjel, szóval ha úgy vesszük, kétszer eszik éjjel), de amióta kap almát, barackot, répát, krumplit, zöldbabot, cukkinit, esetenként némi olivaolajjal csöpögtetve, határozottan kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb, mint korábban, márpedig nálam a hosszú élet lelki nyugalom titka a jól evő és jól alvó felnőtt és gyermek, szóval ezek kölcsönösen oda-vissza hatnak egymásra, ebben egészen biztos vagyok.
a nagyokat imádja, ha csak meglátja őket, már óriási mosoly van az arcán, főleg Milánért van oda, de egyébként minden hozzá közeledő felnőttet és gyereket mosollyal üdvözöl, Milánnal mégis valahogy szorosabbnak tűnik a kapcsolata, mintha neki jobban örülne, vagy valami ilyesmi, holott Szofival szokott pl együtt fürdeni, és Szofi segít körülötte többet.
egyébként rendkívül jól megtanult megfogni dolgokat, és csörgőt tömni a szájába, ja meg rázni azt, bár néha fejbevágja saját magát, vagy elhajítja a dolgokat a nagy lendülettől, de jókat nevetek rajta. igaz, egy esti vetkőzés-fürdés-öltözés igen nagy rumlival jár, mert amit ér, azt megfog, ráz, dob, így a szoba elég kaotikus a tortúra végére, de tényleg nagyon vicces amit művel, csak ne kéne utána összepakolni. na de mindent szépen sorjában, majd azt is szépen megtanulja, hehe. rendkívül jól megtanult egyébként tolatni is, éppen ma esett meg hogy felraktam főni a pennét, és amint visszamentem a szobába, már majdnem jajveszékelt, mert félig a szekrény alatt volt, szerencse hogy farban rám ütött, így elakadt félúton. :)
egyébként pedig igazi társasági embernek mondhatom, imádja ha nyüzsi van körülötte, akkor is, ha fáradt. sőt, "dühös" lesz, ha a fáradtságára hivatkozva el akarom távolítani a nyüzsiből. ez már korábban is gyanús volt, de most már egészen biztos vagyok benne, tehát ha nyüzsi van, akkor inkább ölben, de mindenképp a nyüzsiben akar lenni, akkor is ha már pici piros szemei vannak és alig lát ki. Szofi ilyen esetekben fogta magát és elaludt, de Koni nem (mint ahogy anno Milán sem), mint aki fél, hogy lemarad valami fontosról.
anyássága egyébként mindent és mindenkit überel, amiért nagyon-nagyon imádom őt (a többieket is persze), még sosem volt nagyonanyás gyerkőcöm, és persze fura, hogy mindigminden rám hárul (a nyaff, a kaja, a kaki-pisi, az öltöztetés, stb), és mondjuk nemcsak azért mert ő engem akar, hanem azért is, mert sajnos az apjának is rá van a legkevesebb ideje, szóval ez is ilyen oda-vissza hatású lehet, mert ha pl nyaff, akkor már inkább nálam nyugszik meg, mint A.-nál, és ez azért a többieknél nem feltétlen volt így.
most pedig megyek, előtúrom azokat a 68-as ruhákat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése