azon mindig mosolygok, amikor látva minket megkérdezik, hogy nem nehéz-e három gyerekkel. egyrészt mi vállaltuk, és persze, bizonyos szempontból nehéz, de mi nem az? nehéz a boltból gyalog hazacipekedni egy nagybevásárlást (vagy épp megkeresni az árát), akkor is, ha az embernek egyáltalán nincs gyereke. nehéz megszervezni az embernek a saját életét karrier, nyelvtanulás, barátok, edzés, buli, stb mellett akkor is, ha éppenséggel szingli.
viszont ma, amikor fél6-kor indult a nap, és én befejezhettem a pár napja elkezdett, roppant szórakoztató könyvem, majd reggeli után a nagyok az én fél-részvételemmel társasoztak, a kicsi nézelődött-evett-aludt, én pedig a maradék agyammal megpróbáltam a hagymalevesre, rizses húsra, zabpelyhes keksz hozzávalóinak összeállítására koncentrálni, ezt követően a nagyokkal elpakoltatva az előzőleg használt dolgokat összegyúrni, formázni és kisütni azt, míg végül minden egyszerre elkészült, a nagyok kirohantak játszani a kertbe, legkisebb elaludt, én pedig egy frissen elkészített, fahéjas-mézes kapucsínóval és a frissen sült zabpelyhes (mézes-mazsolás-csokis) kekszemmel lecsücsültem ide, akkor megállapítottam, hogy nem, egyáltalán nem nehéz három gyerekkel, csak néha le van szívva az agyam, de annak meg már úgyis mindegy.
ja, ma nevelés nélküli nap van az oviban, ami azt jelenti hogy továbbképzésre mennek az óvónők, és csak ügyelet van meg összetett csoportok, ilyenkor nem viszem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése