töbször írtam már arról, hogy Koni anyafüggő, azt hiszem. nem úgy, mint a nagyok, mert náluk azért megvolt az arany középút, és persze Koni is elvan mással, csak épp nem alszik, ha nem vagyok itthon. erre most jöttem rá... azt hiszem megérzi, ha én fordítom el a kulcsot a kertkapu zárjában. már születésekor is éreztem, és azóta egyre biztosabb vagyok abban, hogy a mi kapcsolatunk más, mint a nagyokkal volt ugyanilyenkor. nem tudom megfogalmazni hogy miért, és az sem helytálló hogy őt jobban szeretném (szerintem egyébként ilyen nincs) vagy jobban kényeztetném, inkább úgy mondanám, hogy valahol belül nagyon egy húron pendülünk, és lehet fura az amit most írok: mintha belém látna. úgy tud rám nézni, mint aki pontosan tud mindent, minden gondolatom megnyílik előtte. na nem akarok belemenni semmiféle spirituális meg ilyen-olyan hókusz-pókuszba, de érzek valami ilyesmit, ez tény. és azt hiszem ő is.
történt ugyanis, hogy a pénteki tánc előtt jóóóól megetettem, leraktam aludni (ez kb negyed 7-kor volt), és elméletileg ilyenkor fél9-ig szunya van. én 3/4 7-kor indulok el itthonról és fél9-re érek haza, tehát pont beleférek az ő alvásidejébe. na hát már legutóbb sem aludt amikor elmentem, de most sem (a többi este viszont igen!). amint kiteszem a lábam a kapun, kipattan a szeme és ébren van. nem nyűgös, nem sír, csak épp nem alszik, majd amikor hazaérek, baromi álmosan és hatalmas mosollyal üdvözöl. kíváncsi voltam, hogy a tegnapi szülői értekezlet milyen hatással lesz rá, más nap, más időpont, és nem apával hanem a mamával marad itthon (meg persze a tesókkal, természetesen). na hát kb ugyanez: ahogy elmentem, felébredt. anyu időben megetette, tesók körülrajongták, de fél7-kor már baromi fáradt volt, anyu többször letette (ringatta is, stb), de nem aludt el, amíg haza nem értem (elhúzódott, negyed 8-körül érkeztem). ismét hatalmas mosoly, sőt hangos kacagás, cici, zuhanyoztunk egyet, aztán aludt mint a bunda.
asszem' így lőttek az esetenkénti bulizásoknak. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése