"és mennyit fogytál vele?"

sokan kérdezik mostanság, hogy na és milyen futni, meg hogy bírom, és milyen változást érzek, stb-stb... hát akkor sorolnám. 

bár eddig sem voltam egy ideges típus, de most aztán olyan nyugalom van rajtam, amit nem tudom lehetne-e még fokozni? jobb lett az időbeosztásom, valamivel frissebb a gondolkodásom (ez rám fért :D), és az állóképesség... na igen. szóval ha kaptatón sétálok fölfelé, nem fogy el a levegő, na meg a lakás végigtakarítása után sem érzem szükségét annak, hogy azonnal leüljek egy kávéra, vagy ide a gép elé. összességében aktívabb lettem, és ez azért 3 gyerek mellett kifejezetten hasznos. 

kijelenthetem, hogy a fő cél, a "meg akarom szeretni a futást" sikerült, bár sokszor nagy duzzogva indulok el, de az első két kilométer után már eszembe sem jut megállni, és a "na még ezt az utcát, na még azt az utcát" elv alapján többször is sikerült 1 órán át folyamatosan futnom, ez alatt az idő alatt 8 kilométereket téve a futóművembe. sajnálatos módon (??) kijelenthetem viszont azt is, hogy az eddig extra kényelmes és hejjdehajjdejó futócipőm, ha meleg van és több mint 6 km-t futok, már kicsinek bizonyul, pedig direkt 1 számmal nagyobb, mint a lábam - úgy látszik nekem ez az 1 számnyi ráhagyás kevés. tervben van tehát egy mégnagyobb (42-es???) futócipő vásárlása, valamint szükségem lesz egy sapira, mert fő a fejem ha süt a nap. beleszerelmesedtem már egy fox racing-es baseball sapiba, de mivel 14ezret kóstál, azt inkább a cipőre adnám ki, sapi meg majd szembe jön - talán épp Milánóban, remélhetőleg kicsit olcsóbban.

tegnap egy barátommal és egy barátnőmmel túrázásra adtuk a fejünket, 25 km-t sétáltunk a Pilisben, és lehet, hogy pár hónappal ezelőtt nem bírtam volna, de azt gondolom egész jól ment... igaz az utolsó 2-3 km-re már jól beállt jobb lábamon a sípcsont melletti izmom (háháá, már ilyenem is van ám! :D), jövő hónapra már meg is van az új túraterv, amit szeretnék 30 km-re alakítani valahogy - remélem a társaság is meglesz hozzá. 

többek, látva a lelkesedésemet és a kitartásomat, hallgatva a jövőbeli terveimet sokszor nekem szegezik a kérdést: "na és mennyit fogytál vele?". őszintén? 2 kilót. kettőt. ha azt vesszük, hogy 2,5 hónap alatt 2 kg ment le, akkor a futás aligha mondható hatékony módszernek, főleg, hogy tényleg odafigyelek a kajálásra is (bár vannak szénhidrátzabálós napok, ez tény). viszont ha azt mondom, hogy az évek óta már jól megszokott 46-os méretű nadrágjaim begombolt állapotban is leesnek rólam, a két hónapja vásárolt cicanadrágok, amik tehát eleve sztreccs nacik, futás közben derékról majdnem csípőig csúsznak és húzgálnom kell felfelé... na hát szóval jelenleg 42-es méretet hordok, szóval így már nem is olyan rossz. ami viszont fura volt először: minden nadrágom az ülepénél kezdett lógni, tehát nem kifejezetten combból, csípőből vagy fenékből fogytam, hanem elsősorban combtőből valahogy, na de mindegy is, elindult a dolog és remélem nem áll meg... az állagváltozást azonban mindenképp kipipálhatjuk, és hát ugye nem a fogyás volt a fő-fő cél, az csak egy elkerülhetetlen és örömteli folyamat, ami ezzel jár.

most, hogy itt a tavasz (vagy mi, nyár, vagy ma pl éppen ősz), A-nak munka tekintetében főszezon, anyu is rengeteget dolgozik, a gyerekek miatt is sok a program, futni tulajdonképpen úgy jut időm, hogy hetente 3-4-szer amint hazaér valaki, én átöltözöm és itt sem vagyok, szóval a bevált hétfő-szerda-szombat futónap menetrendet nem igazán tudom tartani, de megyek amint lehetőség nyílik a dologra. szerencsére a család túl van a kezdeti sokkon, megértik hogy fontossá vált, és most már azt is le merem írni, hogy novemberre célom a félmaraton, amit a Balaton partján tervezek majd lefutni...