Táborok hete

A nagyok táborozni voltak a héten - ez az időszak is eljött. Nagyjából annyi időt töltöttek távol, mintha oviban lettek volna, és mindketten nagyon élvezték. Külön tábort találtunk nekik: Milán a kedvenc óvó nénije által szervezett csavargós táborhoz kapott kedvet (voltak strandon, az Eleven parkban, hajógyári szigeten, moziban, mindezt tömegközlekedéssel! :)), Szofi pedig oda akart menni, ahová az ovis barátnője is, az tényleg még kisebbeknek való, kézműves csip-csup csodák születtek, állatokat fedeztek fel, sétálgattak, játszótereztek, de az ő napjukba belefért a délutáni alvás is. Egy percig sem volt kérdés, hogy engedjük-e vagy sem őket, mintha magától értetődő lett volna hogy ha van tábor akkor mennek és kész (én is voltam gyerekkoromban, életre szóló élmény!!), mindketten várták már nagyon a kalandokkal teli hetet. 

Milán persze a maga módján az utolsó előtti pillanatban visszakozni kezdett, de megbeszéltük, hogy az első napot kipróbálja, ha nem tetszik akkor nem kell többet mennie, de az I. néni már nagyon-nagyon várja őt, úgyhogy ne hagyjuk cserben. Olyannyira belelendült, hogy utána már nap mint nap arra kért, hogy menjünk érte később és még később, míg végül bátorságpróba gyanánt a tábor törzstagjai (Milán és két kis barátja, akik testvérek egyébként) ott tölthették az utolsó éjszakát I. néninél, sátorban! Nagyon-nagyon élvezték, I. néni pedig még tegnap este megköszönte a bizalmat, hogy engedtem Milánt ott aludni - nagyon jólesett hogy ilyet írt, mi pedig megköszöntük a rengeteg élményt.

Csudajól érezték magukat, és bár lehet, hogy a családi nyaralás az idén elmarad, nagyon-nagyon bízom abban, hogy még sok hasonló élményt tudunk szerezni a csipet-csapatnak. :))