Hosszúnak tűnő és programdús hétvégén vagyunk túl. Bár A. szombaton délig dolgozott, pörgősen indult a napunk: fél6-kor ébresztett engem is, mert a piacra korán kell kimenni, hogy a megfelelő helyeken tudjuk beszerzni a dolgokat. Nálunk általában ő jár piacra, szereti nagyon, nyaraláskor is piacokon vásárolunk, ha van rá lehetőség, akkor minden nap másikon.
Na de most én mentem, bringára pattanva, kosarat a csomagtartóra szerelve, papírra írt instrukciókkal ellátva vágtam neki a kalandnak, meglepetésemre sok ismerőssel összefutva. 7-re már itthon is voltam, Milán már ébren (Anyu figyelt addig rájuk), reggeli után pedig nekiláttunk a sütés-főzésnek. Megkértem A-t, hogy ne vegyen nekem idén szülinapi tortát, majd én csinálok, a torta ára kerüljön bele inkább a futócipő feliratú perselybe. Szóval tortakészítés is volt gyermeksegédlettel, majd viharhallgató szieszta immár családostul.
4-re jöttek Öcsémék köszönteni, álomszép királyliliommal a kezükben (a nugátos bonbont sem titkolhatom el...), majd előkerült a meglepetés: lett torta mégis, ráadásul parfé, így lett két tortám az egy szülinapomon (vagy innentől kezdve már annyi éves vagyok hogy mindig kettő kell?) :-)
Lazulós beszélgetős, estébe nyúló délután, amikor máris elkezdtem izgulni a másnap hajnal miatt...
Vasárnap ugyanis reggel 6:20-ra lett megbeszélve, hogy jön értem egy futóklubos lány, és meghajtjuk a vádakat a felkelő nap fényében, na de erről majd később, egy külön bejegyzésben bővebben, mindenesetre csodás kezdése a napnak egy ilyen élmény, mire ebredezni kezdett a család, én már magam alá gyűrtem 8,5 kilométert, egy óra múlva pedig végre együtt reggeliztünk. Főzős délelőtt, A. bringázni ment a nagyokkal míg egy kutyafutta takarítást eszközöltem az alsó szinten, majd közös ebéd után motorra pattanva barátokhoz csapódva motoros túrára indultunk, és bejártuk a fél országot: Bicske-Székesfehérvár-Veszprém-Tihany.... majd a Bakonyon és a Vértesén át kanyarogtunk haza. Álomszép helyeken jártunk, a gyerekeket egy percre sem feledve: meg is beszéltük, hogy augusztusban tőlünk egy 3 napos tókerülést autóval, ha már olyanunk lett amiben alurni is lehet gond nélkül, ennyi szépségből és kalandból önző dolog lenne kihagyni őket.
Szóval amire a cím utalt: igen, bő két év után végre láttam a Balatont közelről, mert bár a legutóbbi balatoni kiruccanás óta megcsodálntam felülről vagy háromszor is, látni a csodás zöld színét, érezni a gyerekkoromra emlékeztető illatát mégis más élmény, elsikkad mellette a repülés. Imádom a Balatóm, ez van. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése