kétség sem férhet hozzá, hogy Milánban tombol a versenyszellem. már régóta feltűnt, hogy mindig ő akar lenni az első, ha öltözésről, vetkőzésről, evésről, bármiről van szó, és természetesen mindig ő szeretné a szebbet, jobbat, nagyobbat mindenből (még akkor is ha 2-3 teljesen egyforma dologból kell választani), most már az usziban is látszik, hogy ezerrel hajt, egyszerűen neki KELL nyernie, a feladatoknál van hogy duplán, sőt triplán áll be a sorba (sokakat megelőzve), csak hogy minél többször végrehajthassa a feladatot. már párhónapos babaúszós korában még bíztam valamiféle vízilabdás jövőben, mostanra (bár még csak 5 éves lesz) egyértelművé kezd válni, hogy nem egy csapatjátékos típus - szemben mondjuk Szofival, aki viszont nagyon is az, és lány létére neki a labdaérzéke és célókája is jobb.
ha hegyet akar mászni, akkor a legmagasabbra, ha utazni akar, akkor a legmesszebbi uticélra, és az anyák napi műsorra már lelkesen újságolta, hogy egyedül fog nekem verset mondani, mert lesznek közös versek és dalok, de ő azt szereti a legjobban amit majd egyedül mond. fura ez, mert amúgy közösségben igen félénkké vált (na ezt se hittem volna még ovi előtt!), ezt az óvónénik is mondták már, de ha ügyességi játékról és versenyről van szó, igencsak odateszi magát. a mai futásom előtt egyébként ő lesz az edző, és ő tartja nekem a bemelegítést, amit azért is tud már ilyen jól, mert ő egy úszóbajnok lesz. azt is megkérdezte, hogy hány érmet kell nyernie egy bajnoknak, és ha 10 érme lesz, akkor mi lesz, és lehet-e száz érme, mire felnőtt lesz? bár egyelőre "csak" matrica, csokoládé és labda jár minden ötödik edzésnél, de már nagyon-nagyon várja, hogy igazi úszóversenyen úszhasson. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése