van az úgy, hogy az emberrel annyi minden történik egy hétvége alatt, hogy az az érzése, mintha egy egész hetes szabadságon lett volna - mondjuk ez nyilván hülyén hangzik az én számból, aki bizonyos szempontból már bő 5 éve szabadságolta magát, na de most tekintsünk el ettől. :)
az egyik egy futás-teljesítmény elérése, de ebből majd egy külön bejegyzésben, mindenesetre a hétvégét azért elég jól meghatározta, aztán volt itt baráti család 4 gyermekkel... hejj de jó is volt! azt azért megállapítottam magamban, hogy igen, nekünk mégiscsak elég ez a 3, nem mintha gond lett volna úgy egyáltalán a 7-tel is, csak amikor az ember gyors létszámellenőrzést tart, hogy biztos mindenki szem előtt van-e nagyjából, akkor két felnőttre elég az a három is, na. :) egyetlen szívfájdalmam tulajdonképpen az volt, hogy nem tudtam megcsillogtatni az igazi vendéglátói mivoltomat, brillírozni a konyha- cukrász- és pékművészetemmel, na de ami késik az jön! (ezt vegyétek fenyegetésnek! ;)
A-nak volt egy tavaszköszöntő 170 km-es motoros túrája (bár nélkülem, mert a potenciális bébiszitterünk is kirándulni ment), mindenesetre én jót szundiztam a gyerekekkel ezidő alatt, no és volt pizza party, sütés-főzés, kis kertezés és ehhez hasonlók.
örömhír az is, hogy bár a hétvégi közösségi programjainkat Milán füle miatt lemondtuk, részben mégis volt jövés-menés, ami szemmel láthatólag neki is jót tett - csak remélem, hogy nem fertőztük meg a vendégeket, bár csak nem, ha mi, a családtagok sem kaptuk el tőle a nyavaját.
készült finomság is: a múltkori olasz főzőműsorban olyan rikotta tortát sütött a két éhes olasz, hogy csak lestünk, és szívünk szerint AZONNAL indultunk volna Nápolyba, ehelyett csak vettünk egy adag rikottát, és megpróbáltam emlékezetből koppintani a receptet, és azt kell mondjam istenit alkottam, bár néhány dolog kimaradt a sütiből: történetesen a kandírozott citrom- és narancshéj, amiből pedig minden sarkon lehet kapni jó minőséget a műsor készítői szerint - na ja. :D
örömhír továbbá: felvettem a tavaly nyári rövidnadrágom, és amikor be akartam cipzározni és gombolni, akkor vettem észre hogy be van... upsz. végül is övvel a helyén marad. jipiájjéé! :)
Megmondom őszintén nagy volt a csábítás, hogy még időben szólok egy tálca briósért, de győzött a meglepni vágyás :D Én amúgy úgy éreztem, hogy lazán belefér hét gyerek, fel se tűnt, hogy ilyen sok van egy rakáson :D Szuper volt! :)
VálaszTörlés