mivel csütörtökön dokihoz kellett mennem, A. nem dolgozott délelőtt, így többé-kevésbé együtt töltöttük a napot. pénteken egésznapos vendégeink voltak, 2 anyukára 6 csemete jutott, mindemellett volt idő beszélgetni is (úgy értem sikerült hosszú, összetett mondatokat váltani egymással!), és A. hiába csak 8 óra körül ért haza, úgy elrepült a nap, hogy csuda. szombaton is dolgozott a családfő délelőtt, délután viszont vendégeink jöttek, ezúttal rokonok, vasárnap pedig délelőtt sok tennivaló, isteni finom ebéd, majd beájulós szieszta következett, így egészen olyan napokat éltünk, mintha hosszú hétvége lett volna megint. :D
dokiról (nőgyógyász): kontrollra kellett menni, és ezúttal nem volt más logisztika, mindannyian mentünk. minden okés volt, megbeszéltük, hogy csak 1 év múlva találkozunk ismét, és hogy ez milyen furcsa lesz. (azt azért hozzáfűzte, hogy jóból is megárt a sok :D). a rendelőből kifelé sétálva éreztem, hogy még hátra kell néznem valamiért: hát persze, ott állt, és fülig érő szájjal nézett minket. annyira jó érzés volt - és gondolom neki is. :))
a tegnapi vendégségről: sokkal többet kellene találkoznunk. nem tudom, hogy abból adódik-e hogy anyukám Ikrek jegyű, de a testvérével, aki Halak valahogy sokkal kötetlenebbül tudok beszélgetni a család dolgairól (itt most konkrétan a régmúltra gondolok, az ő fiatalkorukról, a nagyszüleink életének alakulásáról). persze nem ez volt az est lényege, és vallomással is tartozom: hosszú hónapk után megszegtem a saját szabályom, és szalonnasütéskor ZSÍRRAL LECSÖPÖGTETETT KENYERET toltam befelé, egy fej sült hagymával, a többit pedig már fel sem sorolom. :D
amúgy pedig megnyitott a sütibolt: pénteken szilvás lepény, szombaton almás pite, ma pedig tiramisu készült... egyikből sincs már túl sok. sőt. (ááá, nem édesszájú a családom, dehogy. :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése