persze minden szülő álma, hogy a gyereke ilyenésolyan legyen, eztésezt csinálja, ilyen legyen a haja, az legyen a hobbija, ....-nak tanuljon, és a szerintünk ideálisnak tartott párt válassza majd magának, ha eljön az ideje. aztán jön a következő kör, amikor a szülő már az unokák nevelésébe szeretne belefolyni, mert "énisfelneveltemháromgyereket", ésatöbbi, na de ne szaladjunk ennyire előre.
tegnap volt Szofi első szülői értekezlete (amire majdnem elfelejtettem elmenni, de még időben kaptam észbe szerencsére). aaah igen, ez is eljött, hogy a nagylány óvodába megy. a mi ovinkban vegyes csoportok vannak, én nagy előnyét látom, sokat tanulnak a kicsik a nagyoktól (igaz hülyeséget is :D), szerintem nagyon jó húzóerő, nem utolsó sorban pedig életszerűbb, mint a 30 egykorú gyerek egy csoportban. Milán és Szofi viszont külön csoportban lesznek, én kértem így. egyrészt mert teljesen más a mentalitásuk, másrészt pedig Milán időnként szeret uralkodni Szofin, amit Szofi egy darabig tűr, de aztán besokall... lehet, hogy ez az oviban másképp lenne, de én szeretném, ha ott külön nevelődnének, egymástól függetlenül alakulna ki a baráti körük, és míg itthon megy köztük a versengés, az oviban ez ne kavarjon be nekik.
a szülőin egyébként ismét feltették az alapvető kérdéseket (amiket tavaly Milán első szülői értekezletén is): ugye minden óvodába érkező szobatiszta, fel-le tudja venni a cipőjét egyedül, tud-e önállóan enni és inni, és beszél-e, megérteti-e magát?
a következő napirendi pont a jelválasztás volt. igaz a kisasszonyt befenyítettem, hogy ha nem alszik rendesen délután, akkor krumpli lesz a jele, de aludt, és szempilláit rebegtetve úgy engedett utamra, hogy megkérdezte, hogy ugye akkor most nem krumpli, mert ő jobban szeretne szívecskét vagy felhőt. :)) no hát a felsorolásban ami nekem tetszett, volt cica és tulipán is, a cicára lecsaptam majdnem (merthogy CirmiCicának is hívjuk a nőcit), aztán a tulipánnál már tényleg vissza kellett fognom magam, ugyanis az én jelem is tulipán volt, és gondoltam igazán lehetne ebből tradíció. na de ha van szívecske jel, és Szofi márpedig mondta, hogy szívecske legyen vagy felhő,... szóval igen, megálljt parancsoltam magamnak, első lépéseként annak, hogy NE az én álmom valósuljon meg benne, hanem az ő választása érvényesüljön. lehet hogy ennek nincs akkora jelentősége, mint amekkorát én tulajdonítok neki, de az a fülig érő száj, és a nyakamba ugrás meggyőzött az igazamról. szóval Maci csoport, szívecske jel, szeptember 17-től. :))
a tisztasági csomagról és a többiről most nem ejtenék szót, a következő lényeges dolog (ami a bejegyzés bevezetéséhez szorosan kapcsolódik) a plusz foglalkozások. én amondó vagyok, hogy egy gyereknek igenis legyen gyerekkora, szabadsága, nem szeretnék rájuk tukmálni semmit, fölösleges millió meg mégegy külön foglalkozásra járatni, de amihez van kedvük/tehetségük, abban szeretném őket bátorítani, és kitartásra tanítani (ez nekem sajnos nem adatott meg). én mindig szerettem táncolni, és bíztam abban, hogy valamelyik gyerkőc majd örömét leli benne, és táncol, és én támogatni fogom abban, hogy ha ő ezt szeretné csinálni a jövőben (haha, igen, mert én ezt szerettem volna), akkor ezt csinálja. namármost felsoroltam Szofinak a lehetőségeket: foci, úszás, kézműves foglalkozás, kézilabda, ... khm... tánc... :D és majdnem könny szökött a szemembe, amikor rávágta, hogy a tánc az jó lesz, és szeretne. Milán felhívta a figyelmét arra, hogy de hát ott nem lesz ott az Ildikó néni (Milán óvónénije), de azt mondta Szofi hogy nem baj, ő akkor is szeretne. szóval mostantól kell észnél lenni, és megtalálni a határt az én vágyaim és az ő vágyai között... remélem sikerülni fog. és ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) lesz egy kis táncosom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése