Utóirat a kenyérről - bőség zavara...

Ezt a bejegyzést már korábban megírtam, csak véletlenül az utazós blogba posztoltam. :D

Szóval a minap megkérdeztem egy már több, nagyobb cégnél dolgozott pék ismerősünket: mégis mit raknak a bolti kenyérbe? A válasz a következő volt: végül is mindent beleraknak amit én itthon, csak még egy csomó minden mást is. Hogy mit? Szerinte azt én nem szeretném tudni.... adalékanyagok, állományjavítók, ésatöbbi. A töltelék sokszor romlott ez-az, például a romlott tejtermékeket előszeretettel dolgozzák bele a pékáruba, na ezt mondjuk nem pékségek, hanem olyan boltok, ahol helyben működtetnek sütödét, de amúgy minden mást is árulnak (nem szeretném nevén nevezni). 

Mondjuk igen, el lehet gondolkozni azon, hogy miért lehet az, hogy pl az albánpékséges kenyér bár első kóstolásra finom, de az igen gyanús, hogy mi a fenétől lesz ugyanolyan friss(nek tűnő) még szerdán, mint előző szombaton volt. Ugyanannak a kenyérnek a maradéka. :/ Normál esetben egy házi kenyér, ami nem tartalmaz semmit a "kötelező" hozzávalókon kívül, ennyi idő alatt már penészedni kezd, basszus.

Fogalmunk sincs, hogy mit veszünk (mit adnak el nekünk). Szerencsénkre legyen mondva, egyre kevesebb készterméket, bolti kaját, rendelhető készételt, nagyüzemi kaját tömünk magunkba, sem készen kapható vitamint, sem táplálékkiegészítőt nem fogyasztunk. Zöldség immár a kertből, ami nem terem meg, az a piacról, a tojás házi, tej a tejes kocsiból, liszt a malomból, most már a száraz tészta és a pékáru is kizárólag házi, a csirke saját, a sertés és a marhahús na meg a felvágott pedig olyan helyről van, ahol hozzáadott maszlagok nélkül állítják elő a dolgokat, nem vizezik, nem gyorsérlelik, nem szójázzák a cuccokat. láss csodát, nemcsak a betegségek kerülnek el, Szofi asztmája és A. allergiája is a múlté, gyógyszeres kezelés nélkül. Milyen érdekes?!

Fanktaktikus!

- óóó te borzalmasveszedelem! - mondom Koninak, miután reggel kilenckor már másodszor mostam fel utána a konyhát.
- ésmég, fanktaktikus is vagyok!

valamiért elszállt minden haragom... :D

Terápiás sütés - és mások

Szóval az történt, hogy az érzelmi hullámvasutam közepette nemcsak hogy a sütőm romlott el (gyakorlatilag annyira szétégett az alsó fűtőszál, hogy A. csak darabokban tudta kiszedni belőle, de már úton van az új alkatrész...), hanem még a lisztem is elfogyott, csak ma érkezett meg az új szállítmány.

A liszt egy hihetetlenül fontos dolog. Mert sütni még anyukámnál is tudnék, hiszen itt lakik a szomszédban, itthon bedagasztom, kelesztem, és átviszem megsütni, meleg van, nem fázik meg a tészta közben. Na de a liszt!!! Jó néhány hónapja már, hogy nem veszünk bolti lisztet. Több mint másfél éve állítom elő a pékárut magunknak, de úgy 99%-ban mindent (boltból/pékségből csak végszükség esetén, max havi 1 kg kenyeret veszünk, meg kakaós csigát, mert az soha nem sikerül jól), és miután sok jót hallottam a Szabó Malom lisztjeiről (ezittareklámhelye), akik jó minőségű gabonából hiperszuper osztályon felüli liszteket őrölnek (búza, rozs, tönköly.... teljes kiőrlésűeket is), vettünk próbából, és azóta elkötelezett híve lettem a Szabó liszteknek. Egyszerűen nem vagyok hajlandó bolti liszthez nyúlni. Szóval el lehet képzelni, hogy a gagyi bolti lisztből sokkal jobb pékárut lehet készíteni mint amit az ember megvesz, na most akkor ebből... uuuuh, komolyan mondom, hogy már a nyers tészta is ég és föld a másikhoz képest! 

Olyannyira belelendültem a lisztelgetésbe, hogy a környékbeli anyukáknak is én rendelem, havi 2-300 kg jön a malomból - sok az otthon sütő anyuka, és egyre több, szerencsére. A kis logisztikai munka ami ezzel már, még az agyamnak is jót tesz, az, hogy megköszönik, dicsérik a megrendelők, meg a lelkemnek esik jól. Na de eltértem a tárgytól.

A liszt- és sütőhiánynak két hátulütője VOLT.

1. Bolti kenyeret vettünk. Elsősorban az általam rengeteget szidott albánpékségből. Így, hogy már régóta nem (t)ettünk ilyesmit, azt tudom megállapítani hogy a csodakenyér iszonyatosan sós, és minden pékárunak ugyanolyan íze van, van benne valami adalék, ami minden tésztájukat ugyanolyanná teszi, akár édes akár sós akár natur terméket vesz az ember. Valamint tömős is. Eteti magát a kenyér, kifli, az ember simán bever(ne) belőle akár 2-3 szeletet is (a saját sütésűből 1 szelet simán elég), de így két hét után már olyan szinten telítve érzem magam, mint aki halálra zabálta magát minden nap, pedig én csak reggelire eszem ilyesmit.

2. Itthon lévő anyukaként a sütés számomra terápiás jellegű. Mindig alkotok valami újat, mindig kell a kihívás. Mert az nem úgy van, hogy na ha van valami bajom, vagy túl nagy a hangzavar akkor elmegyek futni. Vagy leülök csendben... vagy zenét hallgatni. Eleve nálunk szitne soha nincs csend, a nagyok már nem igazán alszanak délután sem, csendes pihenő ugyan van, de az sem olyan. Szóval pörgés van reggel legkésőbb 7től este legalább 9ig. Ellenben ha találok egy receptet, megcsinálom, tovább fejlesztem. Öreg tésztázom, kovászolok, pumpernickelt sütök (na mire addig eljutottam, hónapok kellettek...), tökéletesítek. Akik látták, kóstolták már a finomságaimat, erőteljesen javasolták, hogy nyissak pékséget (jaa, lottózom!). Sikerélmény, na. Magamnak, a család előtt, az ismeretségi körben. Olyan lehet ez nekem, mint másnak a cigi vagy az esti sör, vagy ki tudja. És most két hétre nem volt meg és hiányzott. De már érzem az éppen sülő kenyérkém illatát... olyan jó, megnyugtató ez. És nem, nincs semmi bajom, ez most csak az a bizonyos plusz, ami hiányzott. 

Nem kell, hogy mindig jolessen...

Mert "nem vagyok született éjjeli bagoly, sem született futó, sem született anya, sem született feleség, sem született konyhatündér. Hogy ezekben megfeleljek, esetleg jó legyek, bizony melóznom kell"

http://futasvelem.blogspot.hu/2013/08/mege-sikhogy-ne-mesikj-olafutas.html?m=1

Miutan egyutt sutottunk-foztunk a gyerekekkel, majd dinnyet ettunk a teraszon ugy, hogy folyt vegig az allunkon es a karunkon, vegul Szofi megkerdezte, hogy tudok-e ciganykerekezni, es meggyozott hogy de biztos nem felejtettem meg el, es sikerult is elkapraztatnom anelkul, hogy bajom esett volna, ismet kiengedett a fek. Na hat ilyen egyszeru ez. Jo a cikk egyebkent, minden tekintetben.

Kézifékkel

Olyan hangulatingadozásom van egy jó ideje, mint kismama koromban, de tényleg. Már kezdek a saját agyamra menni, főleg hogy ez azzal jár együtt, hogy amikor épp lent, akkor úgy telnek a napjaim, mintha be lenne húzva a kézifékem. Most még a sütésben sem tudom kiélni magam, mert tönkrement a sütőm, szóval legfeljebb valami olyat, amit serpenyőben lehet (gofrin és palacsintán élünk, na meg bóti kenyéren :-o). Nyilván égi jelként is megélhetném, hogy nem kéne annyi szénhidrát, na de legalább fél siker, hogy nem az van bennem, hogy "na még ez is". A futás kapcsán hol erőre kapok, hol kedvem szegi az, hogy nem megy úgy, ahogy tavaly ilyenkor, szóval hullámzó ez is. Van amikor extra lelkes vagyok szinte mindenre, van amikor még a különösen jó dolgokra sem, mintha valami láthatatlan dolog szívná le az energiáimat időről időre, aztán amikor abbahagyja, akkor haladok tovább. Két pofont ide, de gyorsan. :/

eseménydús

jaj annyi minden történt már megint, hogy azt sem nagyon tudom merre van előre. egyrészt talán az időjárásnak is köszönhető (meg tudom-tudom, a csillagok...), olyan hangulatingadozásaim vannak mint megboldogult kismama koromban, aztán meg a nagyok nyaraltak Anyukámmal (!!!) közel egy hétig, én pedig minden Koni-alvós időt kihasználtam egy kis bárányfelhő-nézésre vagy zivatarvárásra, miközben élveztem hogy hűűűűűűűű, egy-gyerekesként milyen könnyű is helyt állni főzés-mosás-takarítás-rendrakás ügyben, komolyan mondom én magam is nyaralásként éltem meg ezt a néhány napot.

amúgy pedig különben is nyár, fagyizás, gyerektársaság hol nálunk, hol máshol, programok, befőzés, szalonnasütős esték, mikor-mi, most épp kertrendezős napokat is élünk, ásunk-talicskázunk vadul a gyerekekkel.

aztán voltunk A-val BuenaVista koncerten is, ennek igen nagy jelentősége van. amikor megláttam a hírlevelet, hogy ismét lesz koncertjük a margitszigetiszabadtérin, azonnal lecsaptam két jegyre. később szembesültem azzal, hogy a mostani világ körüli turnéjuk "adios tour" névre hallgat, ami azt jelenti, hogy többén nem koncerteznek... vagyis az öregeket már nem láthatjuk a jövőben - így sem maradtak már sokan, hiszen a nagy nevek több mint fele nincs már velünk. amikor szembe jött néhány cikk ezzel kapcsolatban, kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy beigazolódott a sejtésem: az utolsó turnéjukat róják, ami 2015-ben, Kubában ér majd véget. na de sebaj, az uccsó koncertre van jegyünk, ez a lényeg... szép búcsú lesz ez. 

amikor a Flórián térről sétáltunk a szigetre, eszembe jutott a 12 évvel ezelőtti koncert, akkor még Ibrahim Ferrerrel, a Sziget fesztiválon (vagy ki tudja hogy is hívták akkor). azóta minden egyes Buena Vista koncertről szomorú szívvel jöttem el, és gyötört a kérdés: hogy jutok el én Kubába? és most, hogy az utolsó koncertjükre andalogtam az én urammal, zsebemben a Kubába szóló repülőjeggyel... leírhatatlan érzés volt. kétszer is könnyeket csaltak a szemembe a bácsik, ezt most nem is részletezném, minden tekintetben fantasztikus koncert volt, méltón megemlékezve minden tagra, a zenekar egész történelmére, állva tapsolt a közönség, nem is kérdés, hogy telt ház volt. 

a Margit-szigetről hazafelé sétálva pedig eljátszottam a gondolattal, hogy de jó is lenne látni őket, még egyszer utoljára-utoljára is Kubában... mert elvégre nekik köszönhető, hogy megfogant bennem a csírája annak, hogy én olyannagyonnagyon el szeretnék jutni oda, a róluk készült film (vagy százszori) megtekintése óta vágyom arra, hogy Havannában, a Malecónon sétálva beterítsen az Atlanti-óceán kicsapódó vize... és mert én olyan nagyon telhetetlen vagyok. Fel is túrtam az internetet az infoért, és egy e-mail váltás a következőt eredményezte:  

It is a pleasure to communicate with you. We have in our hotel the Traditional Cuban Music Concerts with members of the Buena Vista Social Club.

The Traditional Cuba Music Concert is inside of  1930 Ballroom on Tuesdays and Saturdays. The ballroom open at 8:30pm, the concert start at 9:30 pm until 11:30 pm. .... 

Muchas gracias :*** és száztizenkettő :))

merj nagyot álmodni!

(és ezt külön üzenném annak a kedves olvasómnak is, aki e-mailben várja a válaszomat... igyekszem írni!)

Boldogság?

Cherifa messze a távolba mered, nagy levegőt vesz. 

- Szerelemből szeretni, az boldogság. A szív oly vadul ver, hogy azt hinné az ember, mindjárt szétpattan, ha pillantást vetnek a szádra, ha tenyered finom verejtéknyomot hagy a térdhajlatban. Boldogság a szeretett ember nyála, amikor édesen és láthatatlanul csúszik le a torkodon. 

Abbahagyja, összehúzott szempilláin keresztül néz, vizsgál, mintha tudni szeretné, hogy figyelem és értem, amit mond.

- Boldogság a nyak, amikor megszabadul a görcsöktől és a fáradtságtól, amikor végtelen hosszúra nyúlik, mert a szeretett férfi nyelve siklik végig rajta. Boldogság a fülcimpa, amely úgy lüktet, mint az ágyék. - Egyre gyorsabban veszi a levegőt. - Boldogság a hát, ami megremeg. A combok, amelyek készségesen nyílnak szét, a bugyi, amely úgy hullik le, akár a falevél. Az ujjak, amelyek a szőrzet sűrű bozótjába hatolnak. 

Elnémul. Összeszorítja a szempilláit. Hátrafeszíti fejét. Így áll egy ideig, majd szinte suttogva folytatja: 

- A boldogság nem más, mint attól félni, hogy megnyíljon az ember, a hihetetlen erő, ami hajt, hogy odaadd magad, miközben a világ egészében olyan, hogy legszívesebben elsírná magát az ember.

Tolvaly Ferenc - Boszporusz felett a híd