mire jó ez??

tele van a postaláda reklámmal. nemcsak az igazi, a virtuális is. vegyünk, vigyünk, csak most, csak nekünk, kihagyhatatlan! oké, megpróbálnak kedvet csinálni, meggyőzni és természetesen eladni nekünk. de azért könyörgöm, a pofátlanságnak is van határa! két nap alatt két ilyenbe futottam bele. 

1. aszondja' a hírlevél, hogy kihagyhatatlan lehetőség, csak ekkortól-eddig, csobbanjunk ingyen egy magyarországi nagyvárosban. hahh, sejtettem hogy az az ingyen nem lesz teljesen ingyen, azért mégis kattintottam, hátha sikerül valami élményt bezsebelni így A. szülinapja előtt, rendkívül akciósan. na hát tévedtem, mert az ingyen élmény itt most történetesen többtízezer forintba kerül, amit ha befizetünk egy wellness hétvégére, akkor adnak ajándék fürdőbelépőt. ami a hab a tortán, hogy korábban is néztem már ezt a lehetőséget, és amúgy is adnak fürdőbelépőt, ha több mint 1 éjszakára foglal ott szállást az ember.

2. aszondja' a szórólap, hogy most kivételesen, 50% kedvezménnyel lehet megvenni azt a bizonyos kávét, amit mi amúgyis iszunk, a kedvezménnyel csökkentett ár pedig 545 Ft (oda is volt írva bizony, hogy az eredeti ár ezeregyszáz). ??? eddig 600-ért vettük ugyanezt, akció nélkül.

szuszmák

túl a csúcson

vagy hogy is kell ezt mondani, a lényeg, hogy tegnap rendet raktam a csetreszek és a könyvek között, ma pedig lesuvickoltam minden ablakot, kívül az ablakpárkányokat is, sőt még egy barátnős-kávézós-félóra is belefért a délelőttbe (takonypócim gyógyul, ezáltal átaludta az összes fent felsorolt történést). ezúttal ki is jelenthetem, hogy a takarítás úgy kb 80%-ban kész, és nem is volt olyan nagyon szörnyű, mint első nekifutásra gondoltam volna. jókedvemben még az sem kizárt, hogy sütök valami sütit délután, és a nagytakarítás levezető futamát holnapra időzítem (fürdőszoba tokkal-vonóval, értsd: csövek, radiátor, csempesuvic, csigák-kagylók-kövek lepakolása, portalanítása, és a többi a szokásos zuhanyzó-, wc-, bidé-, mosdó- és fürdőkádsúrolás). komolyan mondom, olyan örömmel tölt el hogy a finishben vagyok... nem vagyok egy tip-top háziasszony, jobb szeretek inkább minden nap egy keveset tenni-venni, minthogy folyamatosan műterem-lakást varázsoljak az otthonunkból, de azért a frissen csillivillire varázsolt lakás mégiscsak jóleső érzés a lelkemnek. :)

la la la la la

kincsesláda

a nagytakarítás az a műfaj, aminek baromi nehezen tudok nekiállni. ilyenkor (persze csak amíg tart a rákészülés és a hadművelet) jobb szeretnék abszolút minimál stílusú lakásban lakni, ahol csupa letisztult forma vár minden helyiségben, sehol egy személyes dísztárgy, sőt személytelen is csak alig. ehhez képest itt egy rakás csetresz, váza, mécses és mécsestartó, bizsu, üveg, befőttes üvegekben homok, kavics, csiga, kagyló (ez utóbbiak üvegen kívül is), könyv, modellautó, tökömtudja... vaaaaaah! mondjuk nemcsak portalanítani hosszadalmas feladat, hanem ábrándozom is közben természetesen, főleg ilyen szép, napsütéses időben. 

óhatatlan, hogy ilyenkor kincsekre is akadjak: pakolászás közben mindig kerül a kezembe valami rég elfeledett, mostanra viszont kincset érő apróság, amiből ezt vagy azt lehetne csinálni, vagy valamire emlékeztet, vagy valaki hogy örül majd neki dolog, és persze mindig akad egy rakás olyan dolog is, ami dobozt érdemel: például a karkötőim vagy fülbevalóim, amik eddig mint a szoba dísze (na kinek hogy :D) lógtak egy talpas üvegtál szélén (így készülődve, rohangálva az előszoba és a fürdőszoba között épp le tudtam akasztani a megfelelőt :D), de "fogja a fene portalanítani állandóan" alapon, na meg annyi van már hogy ez inkább káosz mint dísz elvtől vezérelve inkább dobozba zárom őket.

mindig is tetszettek a dobozok, a kis teás doboztól kezdve a fém sütis dobozokon át minden, olyan kincsesláda-feelingje van mindegyiknek. ránézel, és tudod hogy valami érdekes-izgalmas, talán kicsit titkos dolog lapul benne, és ösztönösen kinyitja az ember, és meglepődik a tartalmán. most például azt találtam ki, hogy a sokfakkos teafiltertartó dobozba fogom tenni a nyakláncokat (vagy a fülbevalókat, még gondolkozom), így nem akadnak össze, és szép rendben is lesznek. azt mondjuk még nem tudom, hogy hová fogom tenni a dobozt, hogy a szokásos rohanós készülődés közben, kutyafuttában rá is találjak, és magamra is aggathassam a megfelelő darabot belőle... 

amúgy pedig nagy vágyam, hogy egyszer majd legyen egy igazi, fából készült tulipános ládám, na meg egy hajós is, bár hogy hová tennénk és mit tartanánk benne, még nem tudom, de jó lenne ha lenne. :)

meg sem tudom számolni...

másolgatom az utazós blogom bejegyzéseit a régiből az újba. közben persze nem tudom megállni és olvasgatom is... hihetetlen, de tényleg meg sem tudom számolni, hogy hány álmunk vált azóta valóra, pedig még csak 2007-nél tartok.

tény, hogy sok lemondással jár (nem lesz csizmám sem egyébként, meggyőztem magam, hogy csak hirtelen fellángolás volt :)), és sokat számít az is, hogy nálunk a rangsor élén szerepel ez a dolog. emiatt van az is, hogy a két kezünkkel (ezáltal baromi lassan) épülget-szépülget a házunk, de az is tény, hogy ha nem lenne ez az utazós blog, akkor nem is tudatosulna ennyire az egész gyümölcse.

arra gondolok itt most, hogy múlt héten másoltam a 2005-ös bejegyzéseket, amikor arról ábrándoztam, hogy jajj, majd ha egyszer, talán, valamikor eljuthatnánk a Peloponnészosz legdélebbi részére... 2007-ben pedig ott töltöttük a nászutunk nagy részét. a nászúton úgy ültünk Pireuszban, hogy szinte szomorkodva néztünk a hatalmas, Krétára induló hajó után, hihetetlen vágyakozással a szívünkben, hogy vajon mikor lesz az, hogy ilyen nagy hajón utazhatunk, és hogy Krétára is eljutunk? Ugyanebben az évben ábrándoztunk Máltáról is, és lám-lám, azóta minden álom* megvalósult, még egy falat Toszkána is, amit ugyanakkor említettem.

szóval ha most nem másolgatnék, talán örökös körforgásnak, újabb és újabb hóbortnak tűnne még talán a saját szemünkben is minden úticél, de itt van feketén-fehéren, hogy nem, ezek évek óta vágyott dolgok, amiért sokat küzdöttünk, és megérte, mert megvalósult mind - persze születtek újak is azóta.

*kivéve Szicília és Kuba, de ami késik az jön, ugye. :)

kistakonypóc

legkisebbünknek olyan szinten összefolyik taknya-nyála (márbocs), hogy sikerült azt beledörzsölnie a szemébe, úgyhogy csipásodik is. HELLÓ OVIS BACIK! (a nagyok már gyógyultan vissza is tértek a közösségi életbe...)