A minap 16 km futására indultam. Ismerem már magam annyira, hogy tudtam előre: 10-nél megéhezem, ilyenkor általában hazafelé is veszem az irányt... ezért kedden felhívtam Anyut, hogy ha esetleg munkából hazafelé megy boltba... de még végig sem mondtam mit szeretnék, mondta, hogy már délelőtt vásárolt, de mi kellene? Mondtam hogy nem fontos, mire ő, hogy na de mondjam már, mondtam hogy nem fontos, megoldom (gondoltam viszek szőlőcukrot vagy almát vagy bármi ilyesmit ami "gyors szénhidrát" kategória), na de hogy naaaaaa, és mondtam hogy hosszút futnék este és kellett volna egy müzliszelet. Jaaaaa... volt a válasz, de mondtam hogy megoldom, mindegy, majd letettük. Este amikor útnak indultam, már itthon volt, és a titkos helyre, ahová a kulcsomat tenni szoktam, pedig egy étcsokis balaton szeletet készített. Be is kopogtam hozzá, hogy ezmiez? Ezt tényleg én? És mondta, hogy igen persze. 20 kilit futottam végül, olyan jólesett. :)
/azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az eddigi leghosszabb futásom az a múltkori 17 volt, és sztem most is csalt az endo (futós alkalmazás okostelefonon), de nem számoltam utána, mert lehet megvolt az 21 is, de én azt a Balcsin szeretném futni, szóval jó az 20-nak/
/azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az eddigi leghosszabb futásom az a múltkori 17 volt, és sztem most is csalt az endo (futós alkalmazás okostelefonon), de nem számoltam utána, mert lehet megvolt az 21 is, de én azt a Balcsin szeretném futni, szóval jó az 20-nak/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése