Ma délelőtt A. egyik kollégája és haverja beugrott hozzánk valami szerszámért, én pedig kávéval kínáltam ha már erre járt, mivel szenvedélye neki is, én pedig nem mindig szeretem egyedül kortyolni a fekete nedűt. Volt olyan kedves, hogy hozott egy nagy szatyor csokoládét és más finomságot is, de a lelkemre kötötte, hogy a szatyorba ugyan belenézhetek, de nem nyúlhatok bele addig, amíg az uram haza nem ér. Borzasztó ez a kísértés! És célzás érkezett arra is, hogy leltár készült a szatyor tartalmáról, szóval biztos lebukás lenne, ha megdézsmálnám. Hová tart ez a világ, kérem?
oké, az én fejemben meg megfordult az, hogy a karamellás csokit megenném, délután pedig a helyi boltból pótolnám a hiányt, csak félek hogy ebben a szütymedékben nem lehet kapni ilyen fincsi különlegességet. basszus. :-I
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése