Lovelife

- Anya, akit szeretunk azt meg kell csokolni?
- Hat nem kell, de ha szeretnenk akkor megcsokoljuk. Miert?
- Hat mert a Tomi sosem csokol vissza.
-? ?? Milyen Tomi??? A S. Tomi?
- Nem, o egy masik Tomi.
- Es meg szoktad csokolni?
- (mosolyog es 1-et mutat az ujjaval)
- Hol szoktad megcsokolni?
- (mosolyog es az arcara mutat)
- Es magadtol csokolod meg vagy o szeretne?
- Hat mindig o akarja csak o sose csokol meg! (hogy van ez az 1-szer?? :-D)
- Te szereted ot?
- (vallranditas...)
- Ha nem szereted, ne csokold meg.
- Jo. Mert en a Gergot es a Davidot is szeretem....
- Hat talald ki hogy melyikuket szereted es majd ot csokold meg, ha szeretne.
- Jo. :-)

Kozkivanatra :-)

Kicsit vilagosabb-fenylobb ennel :-)

Heti mantra

"Rázzátok le a gondolat láncait, és lehullanak a test láncai is..."

Richard Bach - Jonathan, a sirály

1 év után végre, az igazi!

rettentő fontos hírt kell közölnöm: tegnap fodrászbarátnő segítségével megtaláltuk az új hajszínem - végre! a 10 éven át tartó nagyjából espresso színre hasonlító hajkoronám unalmassá kezdett válni, és bár sajnáltam megválni tőle, többen rábeszéltek a világosításra. a tavalyi másfél napig tartó színesfémkereskedőnés hajszín után egy éven át kerestük-kutattuk hogy mi lenne az igazi, és tegnap megleltük a megfelelő árnyalatot, igaz kétféléből keverve. tulajdonképpenl egy jóféle 15 éves kubai rumhoz tudnám hasonlítani (mi máshoz??) a hajam színét. mit is mondhatnék: csodás lett! fontos ez egy nő életében. :)))

oviznak az ovisok...

A történtek után (nem is részletezném, Milán levágta Szofi haját, előzőleg pedig szétkentek a hálószobánkban egy flakon testápolót "miközben" sziesztáztak...), úgy döntöttem, döntöttünk, a gyerekekkel közösen, hogy kell nekik a más-társaság. Megvitatva ovistárs szülőkkel először az volt a terv, hogy hol itt hol ott összehozzuk a gyerekeket, de aztán kiderült, hogy amikor már lenne erre lehetőség, a csapatból ketten oviba fognak járni... telefon az oviba: épp a kedvencóvónéni az ügyeletes, így hát a döntés megszületett: a nagyok oviznak most másfél hétig. Van (volt?) egy kis lelkiismeret furdalásom emiatt, mert hát milyen anya az ilyen, aki nyári szünetben bevágja a kölkeit az oviba mert nem bír velük, de próbálom kimenteni magam a tükörképem előtt, hogy ők (is) akarták... 

Jó volt amúgy látni főleg Milánon, hogy a tavalyi rázós visszaszokásának nyoma sincs, szívesen kel minden reggel (sőt korábban is a megszokottnál), és lelkesen megy, tegnap pl haza sem akart jönni, azt mondta ott marad I. nénivel. 

Én pedig nagy levegőt véve nekiláttam kitakarítani tegnap a tetőteret, ablakpucolásostul és ehhez hasonlók, ma sütős-főzős nap van lelki-szellemi elkalandozásokkal, komolyan mondom úgy érzem magam, mint aki másnapos, pedig nem is ittam. Konival is lehet valami, ugyanis (bár az éjszaka csapnivaló volt szemfognövesztés miatt) reggel 9 óta alszik. 

4:32:40

Annyi mindent lehetne (vagy kellene?) írnom, de csak hébe-hóba szánok rá időt, hol ezért, hol azért. Na de most akkor jöjjön az egyik fő téma, a futás... 

Végre-valahára eljutottunk egy futócipő boltba, ahol megnézték a lábam, elszörnyülködtek, és azt mondták: nekem támasztékos cipőre van szükségem, mert a bokám és a boltozatom, hát hogy is mondjam... ezt igényli, na. Ennek két hátulütője van: drágább és rondább mindegyik támasztékos, mint a többi, szóval én már itt szörnyülködtem egy sort, na de ne adjuk fel a dolgot, én FUTNI AKAROK, a FÉLMARATONT AKAROM, márpedig ehhez ÚJ CIPŐ KELL, és ha egy ultrás (ezt a szó olyan mámorítóan hangzik a kis fejemben...) azt mondja hogy ilyen, akkor ilyen, én hiszek neki, elvégre ő tudja.... (és egyszer talán majd versenyen is találkozunk, hihi). Kiválasztottuk a milyent, és akkor jöttek a különféle méretek, aztán már a férficipők és abból a méretek, míg nem odáig jutottunk, hogy egy randa, támasztékos, férfi, 43-as cipő nyerte el az "ő lesz a jó" minősítést. nyugtáztam a napot: életem eddigi legdrágább, legrondább és legnagyobb cipőjével battyogok haza, lehetek-e így boldog? (lehetek! :D)

Tekintve, hogy előző nap kissé túlcsaptunk a lecsóba bulit illetően, másnap pedig indultunk az Őrségbe 4 nap kempingezésre, aznap még nem próbáltam ki, másnap pedig a sátorállítás, környék felfedezése sokkal előrébb való volt, mint hogy futkorásszak, de az első őrségi reggelen én biz' 6 órakor útnak eredtem, és körbefutottam a Vadása tavat. Négyszer. Az útközbeni forrásnál oldottam meg a frissítést, ott a cipőmre tévedt a tekintetem (nehogy vizes legyen :P), és megállapítottam, hogy óó, nem is olyan ronda. Az 5. kilométer után pedig azt, hogy nem is olyan nagy: kényelmesen elfér benne a lábam, nem úgy mint az előzőben.

A következő nap futásmentesen telt (a sípcsont gebasz óta, ami amúgy simán lehetett a nem megfelelő cipő miatt is Az Ultrás szerint), a rákövetkező reggelen viszont ismét útnak eredtem, akkor már a szomszéd falu templomáig futottam, meg vissza a tó másik partján, a forrást ismét útba ejtve, és remekül teljesített a cipő is, na meg benne én. Utána a tóparti padon nyújtva, majd elnyújtózva szemeztem az új szerzeménnyel, és megállapítottam: egészen csinos darab, különösen a kedvenc türkiz nadrágommal a felkelő nap fényében... jó páros leszünk! 

Itthon aztán bele kellett csapni a hosszúzásba, mert az új cipőt ugyan be kellett járatni a rövid távokkal, de a félmaraton időpontja egyre közeleg, én meg még sehogy nem állok, szóval gyűjteni kell a kiliket vadul. Hőség ide, hőség oda, én bizony útnak eredtem múlt hét csütörtökön este is, és bár 12 km volt tervben, csak 9 ment, ez is úgy, hogy 7-nél már könyörögtem volna azért, hogy valaki borítson rám egy vödör jéghideg vizet, és bár ez nem történt meg, találtam egy embert, aki épp locsolta a kertjét és szerencsére készséggel segített rajtam: megmostam a két karom, arcom, nyakam, ittam két kortyot, és folytattam a futást tovább: így is csak 9 ment, amit fejlüktetéssel zártam, hiába a kitűzött cél. sajnos ilyenkor kell megállni. Másnap hozzácsaptam a 3-at (akkor meg 5-öt szerettem volna, de nagy dörgés-villámlás közepette leszakadt az ég), vasárnap reggel pedig a soron következő csajos hegyen futást megtoldottam egy 3 km-es levezetéssel, szóval asszem' alakulunk. Kevesebb mint 100 nap a félmaratonig. Az előttem álló napok száma kevésnek, a táv soknak tűnik, de dolgozom az ügyön.

Ja és a címben lévő szám... azt még vasárnap reggel írtam fel. A pluszhármat futottam levezetésképp, úgy negyed 9 lehetett amikor egy kocsma mellett haladtam el. Onnan kiabált ki egy pasi, a fenti időt mondta be. Reflexből majdnem visszakérdeztem, hogy azóta iszik-e ott, aztán nyugtáztam magamban, hogy ez azért egy egészen jó kis maratoni időterv... 

Anyafüggő KisVackom

El voltam kényeztetve. Eddig. Én azt hittem nem lesz gond a a haditerv kivitelezése a nyaralás alatt: hogy a bikini alsóm tökéletes, háromszög formájának fehér lenyomatát lássam a tükörben hazáérkérésünkkor, de tévedtem. KisKoncám olyan szinten anyafüggő lett, hogy a háromszög mellé némi foltosság is besikerült, köszönhetően annak, hogy percenkénti "anyaa annyaa" felkiáltással úgy mászott rám, ahogy éppen a testhelyzetemből adódóan tudott, es ez a hirtelen jött szokása még most is tart. Felszólítottam, hogy ha ezt nem fejezi be, elmegyek egyedül Granadába 3 napra, és azt hiszem pontosan értette, hogy miről beszélek, ugyanis azonnal csúnyán nézett, fejbe vágott, és közölte hogy "nemmm!", aztan elmosolyodott és adott egy puszit. Meg vagyok véve...

Álomfejtők, figyelem!

Mit jelent, ha azt álmodom, hogy elmegyek a nőgyógyászhoz, életemben először azt mondja hogy valami nincs rendben, majd belenéz a számba is (!!), közli hogy a bölcsesség fogam ferdén nő, benyúl egy fogóval, kiegyenesíti, megállapítja hogy ennyi volt a gond, majd további jó futást kívánva utamra bocsát??